Halász Béla Mihály emlékoldal

Fájó szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy

HALÁSZ BÉLA MIHÁLY

2020. máricus 25-én, életének 68. évében elhunyt.

Szeretett halottunk búcsúztatója, a járvány miatt csak szűk családi körben történt meg 2020. április 23-án.

A temetési szertartásról videó felvétel készült, amit az alábbiakban megnézhetnek, ha
szeretnének virtuálisan részt venni és osztozni velünk fájdalmunkban.

A gyászoló család

Rokonok, barátok, ismerősök megemlékezései

"A járvány miatt elég sok idő telt már el Béla halála és a temetés óta. Azóta nem múlik el egy óra sem, hogy bárhová nézek a házunkban, ne jutna róla eszembe az együtt megélt 49 év valamelyik pillanata. A minap kezembe akadt ez az idézet, ami nagyon megérintett:
"Ha elveszítünk egy szeretett lényt, lelkünk egy része is meghal vele. Ilyenkor keserű magány kerít minket hatalmába, mintha elhagyott házba kerülnénk, és hiányérzetünk támad. Titokként őrizzük magunkban eltávozott szerettünk hiányát. Ez egy olyan seb, amely nem enyhül az idő múlásával, mindig újra és újra felszakad. Ez egy olyan seb, amely akkor is vérzik, miután begyógyul. Az ember azt hiszi, hogy soha nem lesz könnyű a szíve. Az élet folyása megváltozik. Olyan, mintha a sötétben tapogatózva araszolnánk előre. Ám csak ilyen helyzetben - amikor mindkét szemünk elveszti világát - nyílik egy harmadik szemünk a látásra. Egy soha be nem csukódó szem. És csak akkor érti meg az ember, hogy nem tart örökké ez a bánat. Azután eljön a tél, a tavasz és a sivatagon átkelve számos oázis vár ránk, és azután az örök együttlét...."
Amikor eszembe jutnak az emlékek, szép pillanatok, amiket együtt töltöttünk, akkor nemcsak szomorú vagyok, hogy már nincs velem, hanem vidám is, mert jó ezekre az emlékekre visszagondolni. Hálás vagyok, hogy olyan sok jó dologban volt részünk.
Erre emlékezem: felesége, Zsike."

"Apu sokat beszélt azokról a dolgokról, amik foglalkoztatták. Ezek általában aktuális feladatok vagy tervek, és ezekhez kiagyalt megoldások voltak, de sok esetben csak az ismeretek széles tárházából merített tudás megosztása. Kifejezetten szeretett dolgokat magyarázni, egy-egy vasárnapi ebédet követően az amplitúdó és frekvencia modulált hangképzés közötti különbséget vetette hirtelen papírra szép ábrákkal bemutatva, és részletezte lelkesen.

Ennek a tulajdonságának emlékére osztom meg Veletek, hogy a halála is elmagyarázott nekem valamit. Tudatosult bennem, hogy egyetlen életem van, ami egyszer véget fog érni. Ebben az egyetlen életemben a napok egymás után jönnek, és amit tegnap tettem, azt a mai napot megelőző napon tettem. A mai napot nem tudom a tegnapitól függetlenül megélni. A mai napomon is múlik, hogy amikor az én időm jön el, akkor kik és hogyan fognak emlékezni rám.

Amikor a gyerekeknek elmondtuk, hogy a Béla papa állapota romlott, és hamarosan meg fog halni, akkor nagyon szomorúan fogadták a hírt. Lidi készített egy képet, mi ezzel a képpel és a fenti gondolatokkal búcsúzunk: fia, Ata, menye, Ági, unokái, Beni, Lidi, Angi"

"Számomra még most is hihetetlen, hogy elment. Még mindig nem tudtam teljesen felfogni és megemészteni. Amikor a honlapot készítettem és a képeket válogattuk, rengeteg dolog újra felszínre jött. Néha még most is olyan, mintha kijönne a hálóból és köszöntene.

Sokszor jut eszembe, hogy a munkahelyemről "elugrottam" Anyuval és Apuval ebédelni, vagy Hozzájuk, Dunavarsányba. Mindig mondták, hogy menjek időben vissza, nehogy megszóljanak érte, de azt válaszoltam, hogy ez nekem fontosabb. Akkor még nem gondoltam, hogy valóban ilyen kevés alkalom van már hátra, amikor még kettejükkel együtt ebédelhetek.

A gyerekek is elmondták emlékeiket a Papáról. Dani legszívesebben a kirándulásokra emlékszik, a legtöbbnek az útvonalát is kívülről tudja. A sakkpartikra, amiben csak azt sajnálja, hogy már nem tudja "megverni" a Papát. Bálint emlékszik, amikor a Papa felolvasta nekik a Winnetout, vagy együtt úsztak a tóban. Zsolt mindig meghallgatta Apu összes aktuális projektjét és minden műszaki kérdést megvitattak egymással.

Amikor az ember a szerettét gyászolja, kicsit önmagát is gyászolja, mert rádöbben, hogy az élet véges. Ezért igyekszünk minden napot úgy élni és megélni, hogy ha ez bármikor is következik be, azt mondhassuk, úgy éltünk, azt az életet éltük, amit szerettünk volna.

Az alábbi gondolatokkal és Bálint zongorázásával szeretnénk Apura emlékezni: lánya, Ági, veje, Zsolt, unokái, Dani és Bálint"

"Ha tudta volna

Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy elaludni látlak, jobban betakarnálak, és kérném Istenem, hogy lelkedet védje.
Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látlak az ajtón kimenni, megölelnélek és megcsókolnálak, és további csókokra visszavárnálak.
Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy a hangodat hallom, minden gesztusod és szavad rögzíteném, hogy nap mint nap láthassalak.
Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom, hogy mondjam "szeretlek", ahelyett, hogy abból indulnék ki, hogy Te tudod, hogy én szeretlek.
Ha tudnám, hogy ez az utolsó alkalom Veled ott lenni, a napot megosztani, mert biztos vagyok abban, hogy lesz még nap.
Biztos van mindig egy holnap, hogy egy tévedést elkövessek, és lesz mindig második lehetőség rendbe tenni mindent.
Mindig lesz egy másik nap, mikor azt mondom "szeretlek".
Mindig lesz egy másik lehetőség azt mondani "tehetek valamit érted?"
De arra az esetre, ha nem helyesen gondolom akkor marad a mai nap.
Szeretném azt mondani Neked mennyire "szeretlek".
Remélem, hogy soha nem felejtjük el a holnapot, nem megígérni akár fiatalnak, akár öregnek és ma lehetne a lehetőséget, hogy életed megtartsd.
Tehát, ha a holnapot várod, miért ne tehetnéd ezt ma.
Ha a holnap soha nem jönne el, biztosan sajnálnád, fájna, hogy nem szakítottál időt nevetésre, ölelésre, csókra, hogy ilyan elfoglalt voltál megajándékozni valakit azzal, amit kívánt, amiről kiderül, hogy ez az utolsó kívánsága volt.
Tartsd ma szeretteidet szorosan és súgd a fülükbe. Mondd nekik mennyire szereted Őket és mindig szeretni fogod.
És ha nem lesz több holnap, a mai napot nem kell sajnálnod!"

"Egy testvér az ember életének része..Közös gyerekkor, nyaralások, kirándulások, csínytevések stb. Ez akkor is így van, ha elválnak útjaink és ritkábban találkozunk..Saját családunk van, de ha segítség kell, gond és öröm van, van kihez fordulni. Tele a lakásunk keze nyomával, gyerekeimmel együtt mindig számíthattunk rájuk. Hogy nincs, az felfoghatatlan, elképzelhetetlen. Számomra örökké  létezni fog, mindig lesz egy bátyám, akit nagyon szerettem.

Testvére: Ágnes, a családnak Kereszt"

"Szeretettel gondolok Rád: Édesanyád"

Béla nagybátyám számomra mindig a két lábon járó enciklopédiát jelentette. Kiskoromban gyermeki lelkesedéssel, később már felnőtt érdeklődéssel, mindig szívesen hallgattam hosszú és részletes monológjait elképesztően változatos témákat érintve. Rengeteg kérdésemre még annál is több választ kaptam, bármiről is legyen szó. Magam is műszaki érdeklődésű ember lévén, nagyon sokat tanultam tőle, mind elméleti, mind gyakorlati téren, a barkácsoló ezermesterek útján az átadott tudásával és nem mellesleg a tőle ajándékba kapott szerszámokkal ő maga indított el.

Amikor hírül kaptuk a távozását, először föl sem fogtam. Apránként, napról napra jutottak eszembe az emlékek, a karácsonyok, húsvétok, az ugyanolyan mikulásos nyakkendőnk, az umagi kemping-nyaralás, a gyalogtúránk Miskolctapolcáról a Diósgyőri várba, a csónakázás a Hámori tavon, a Kamaraerdei kirándulások többedmagunkkal, Tappancs kutyával, az éjszakába nyúló filmezések a kivetítőn, a fatányéron tálalt sajttál társaságában. Gyakran emlegetem frappáns humorát , amivel mindig földobta a történeteit.

Őrzöm emlékedet nagybátyám, vagy ahogy mindig hívtalak: Béla bácsi.

Unokaöcséd, Andris.

Dear Elisabeth, Agnes and Attila!

We are Feeling with you and we are griefing over the loss of our dear friend Béla. Starting as a business relation we soon transcended and grew to become friends. We're remembering (and Always will) our meetings, 

discussions on many topics, sharing private issues. Particularly we enjoyed the outstanding hospitality of both Elisabeth and 

Béla, his excellent skills in preparing dinners.

We are wishing you to stand together in this sad times, to help each other to cope with your grief.

Farewell, dear friend!

Ada and Reinhard

"Kedveseim,

nagyon megdöbbentem, mikor Zsike felhívott a hírrel, hogy Béla meghalt. Mély fájdalommal osztozom a bánatotokban .
Sok kedves emlékem van Zsikével és Bélával. Nagyon szerettem, és szeretem őket-barátságunk sok évre nyúlik vissza. Zsikével egy mély lelki kapcsolat , ami összeköt.
Béla rendkívüli maximalizmusa a technikai dolgok irányában mindig elvarázsolt. Amit még nagyon "értékeltem "benne -a remek ízlése az ételek és italok terén. Nagyon jókat ettünk és ittunk együtt. Ebben Zsike is remek partner volt.
Csodáltam és értékeltem a céget, amit együtt felépítettek. Remekül kiegészítették egymást a cégben, mindenki az erős oldalát vitte a cégbe - Béla a technikai precizitását és érzékét.
Béla remek társasági ember volt. Értékes , intelligens ember volt.
Nagyon sajnálom, hogy elment ...de gyerekeiben és unokáiban adottságai tovább élnek - ebben biztos vagyok.
Szívemben őrzöm emlékét.

Strausz Ildikó"

"Bélával Lvovban ismerkedtem meg. Csoporttársak, és a legnehezebb első évben kollégiumi szobatársak is voltunk. Én úgy kerültem a számítógépes hardver villamosmérnöki szakra, hogy egyáltalán nem oda igyekeztem: programozó akartam lenni, és az "Elektronikus számítógépek" szakmegjelölést ehhez alkalmasnak véltem. Így zéró elektronikai ismeretekkel vágtam neki az öt évnek. Béla persze a számomra már akkor profi volt. Jól emlékszem arra, hogy a kollégiumi szobában az első "project"-je egy "színkísérlet" volt, három színes karácsonyfaizzóval, egy műanyag szappanosdobozba építve. Tágranyílt szemekkel figyeltem, hát, hogy ez miket tud! Azóta persze már én is szakmabelivé váltam, de utolérni azért nem tudtam - és most már soha nem is fogom...

Geréb János"

"Sajnálom Béla, hogy elaludtál! Mi lesz az éjféli sakkpartinkkal? Ezért jöttem fel, ide, a kollégiumi szobánkba. Ok! Hamarosan én is elalszom, aztán jön a holnap, amikor már játszhatunk!
Meg tudod, a tarokk partink! Péntek este? Jó, de meg kell várni még Zsikét, Mártát meg Somát. Aztán megint lehet egy jót veszekedni, hogy ki volt a h...! Nem tudsz kiszállni!
Figyelj! Mikor megyünk síelni? Visszük a gyerekeket is?
És ...
Több tucatnyi kérdés, emlék, vágy azután, amit most nem élhetünk át.
Jó volt együtt, jó lesz együtt!
Barátod Simcsik!"

Bélát közvetve ismertem meg Barát- és korábbi Kolléganőm Zsike férjeként, így Vele kapcsolatban csak társasági emlékeim vannak. Egy nagy tudású, logikusan gondolkodó és azt közérthetően elmagyarázni tudó mérnök ember volt, akinek kezében biztosan működött minden szerszám. Béla mindent megjavított és megépített. Kitűnő tanár is lehetett volna, akit imádtak volna a diákjai. De a fakanalat is otthonosan kezelte. Nagyon finomakat ettem Náluk amikhez az italt is nagy hozzáértéssel válogatta. Isten Veled Béla, nyugodj békében! Emléked örökké megőrzöm!

Barátsággal: Kárász Vili

Munkatársaimmal együtt szeretettel emlékezünk. Elek Ilona

"A remény nem hal meg, ahogyan az emlékek sem!
Örülök, hogy Béla megtisztelt a bizalmával és őszintén elmesélte életének sok-sok apró és nagyobb eseményét, gondolatait, élményét. Remélem, hogy a krónika, amit lejegyeztem, még évtizedek múlva is segít majd az emlékezésben.
'A legszebb emlék a szeretet, amit mások szívében hagyunk magunk után." (Cicero)

Lengyel Zsófi, krónikás"

Drága Béla!

Köszönöm a sok évtizedes barátságot, segítséget, alkotó munkát.
Mély szeretettel búcsúzom.
Az Örök Világosság fényeskedjék Neki.

Dr. Farkas Julika

Reményik Sándor

Üres templomban

Így szoktam ezt: ha száll az alkonyat,
az üres templomba besurranok.
Egy lélek, aki Istent látogat.
A szentek komoly arca rámragyog.

Ha násznép járt ma itt: feledve rég,
és mise sincs, se karinges papok,
az oltáron két öröklámpa ég,
az Istenemmel egyedül vagyok.

A templom üres, a lelkem tele.
Megértjük egymást, pedig nincs szavunk,
itt állok, szemben állok Ő vele
s nem látja senki, hogy együtt vagyunk.

Állok, térdre nem hajt a vágy hatalma
csak fürkészem a nagy Akaratot;
úgyis addig állok, míg Ő akarja
s ha nem akarja: összeroskadok.

Olyan végtelen áhitat fog el,
mintha erdőben néznék csillagot,
ahol az örök, ős csend ünnepel,
pedig – csupán egy templomban vagyok.

Kedves Ági és Attila!
Kisgyerek korotok óta ismerlek benneteket, tanuja voltam eddigi életetek problémainak, boldog pillanatainak, és most a legszomorúbbnak is. Gondolom, nem kell bizonygatnom, hogy mennyire együttérzek veletek, hiszen az űr, amit édesapátok maga után hagyott engem is nyomaszt, hát még titeket.
Nem tudunk ellene tenni semmit,el kell fogadjuk a tényt, hogy elvesztettünk egy nagyon fontos személyt, aki mindannyiunk számára a biztonságot, szilárd értékrendet és védelmet jelentett (még bizonyos fokig számomra is.)
Igaz, hogy életünket nélküle kell folytatnunk, de szelleme, bölcsessége,
tisztessége itt marad velünk, tovább él bennetek és a problémás helyzetekben irányt tud mutatni. Béküljünk meg a ténnyel és gondoljunk rá szeretettel. puszi. Tünde

Egy soha vissza nem térő időben és korban találkoztunk, és lettünk életre szóló barátok: LOLPI 1971. Életünk párhuzamosan, és sokszor egymásba fonódóan zajlott, ma is épülni tudok az elveidből: csak a legjobb a jó. Igazad volt és van.

   Első közös nyár 

A megtiszteltetés...

 

---

Kedves Rokonok, Barátok, Ismerősök!

Amennyiben szeretnétek megosztani gondolataitokat, emlékeiteket Béláról, kérlek, töltsétek ki az alábbi űrlapot.

A beküldött emlékeket és megemlékezéseket közzétesszük jelen honlapon, hogy együtt tudjunk emlékezni Bélára.

Köszönjük együttérzéseteket!